"...teljesen nyilvánvalóan ez a kötet az első válasz az Éjszakai állatkertre és a Szomjas oázisra (mind témaválasztásában mind szerkesztésében), aminek rettentő mód örülök, hogy elindult egy dialógus, hogy létezővé, láthatóvá vált a nő és a férfi." - fourjack írása a http://www.tusarok.org/ oldalon, a Férfiirodalom a Kárpátok völgyében a 3. évezredben című topicban.
"...Én is rendkívüli módon örülök a könyvnek (...). Mondjuk a borítót ostobának, olcsón szexistának tartom, jól agyonvágja ezt a fontos kísérletet. Ha olyan posztert akart volna bemutatni, amit katonák raknak ki a falra, akkor ez úgy is megoldható lett volna, hogy valamilyen viszony van a katonák és a poszter között. Mondjuk, együtt látjuk őket, és ily módon lehetett volna teremteni egy viszonyt a kettő között, lehetett volna reflektálni a szexista plakátra, a sivár környezetre, satöbbi, így viszont sajna a borító egy az egyben az ami, (reflektálatlanul) egy szexista, buta poszter. (...) Viszont magát a tartalmat élvezettel olvasom, teljesen nyilvánvalóan ez a kötet az első válasz az Éjszakai állatkertre és a Szomjas oázisra (mind témaválasztásában mind szerkesztésében), aminek rettentő mód örülök, hogy elindult egy dialógus, hogy létezővé, láthatóvá vált a nő és a férfi. Eddig az irodalomban elsősorban csak emberek voltak, akik a nembeli lényeget képviselték, de nem volt elismerve, hogy ez a nembeliség lényegében a férfiak felől lett megfogalmazva, nembeliségünket a férfiak képviselték, a férfiak voltak maga az egyetemesség. Az eddigi antológiák (amelyekben csak véletlenszerűen, esetlegesen volt egy-két női mintapéldány, akik az esetek többségében maguk is el kívánták tüntetni a nemüket, és bizonyos értelemben férfiakként írtak) az "egyetemes irodalmat" képviselték, csak épp hiányoztak belőlük a nők, és mindazon értékek, amelyeket ők képviselnek. Most viszont tudatosan csináltak egy férfi antológiát (elismerve férfi partikularitásukat) válaszként a megjelent női antológiákra, és járnak körül egy alapvetően férfi témát. Nem sorrendben olvasom a sztorikat és nem folyton, irodalmi értelemben eddig nekem a Ferdinandy György a csúcs..., és jót röhögtem a Ficskun, kíváncsian olvasom a többit..."
"...Én is rendkívüli módon örülök a könyvnek (...). Mondjuk a borítót ostobának, olcsón szexistának tartom, jól agyonvágja ezt a fontos kísérletet. Ha olyan posztert akart volna bemutatni, amit katonák raknak ki a falra, akkor ez úgy is megoldható lett volna, hogy valamilyen viszony van a katonák és a poszter között. Mondjuk, együtt látjuk őket, és ily módon lehetett volna teremteni egy viszonyt a kettő között, lehetett volna reflektálni a szexista plakátra, a sivár környezetre, satöbbi, így viszont sajna a borító egy az egyben az ami, (reflektálatlanul) egy szexista, buta poszter. (...) Viszont magát a tartalmat élvezettel olvasom, teljesen nyilvánvalóan ez a kötet az első válasz az Éjszakai állatkertre és a Szomjas oázisra (mind témaválasztásában mind szerkesztésében), aminek rettentő mód örülök, hogy elindult egy dialógus, hogy létezővé, láthatóvá vált a nő és a férfi. Eddig az irodalomban elsősorban csak emberek voltak, akik a nembeli lényeget képviselték, de nem volt elismerve, hogy ez a nembeliség lényegében a férfiak felől lett megfogalmazva, nembeliségünket a férfiak képviselték, a férfiak voltak maga az egyetemesség. Az eddigi antológiák (amelyekben csak véletlenszerűen, esetlegesen volt egy-két női mintapéldány, akik az esetek többségében maguk is el kívánták tüntetni a nemüket, és bizonyos értelemben férfiakként írtak) az "egyetemes irodalmat" képviselték, csak épp hiányoztak belőlük a nők, és mindazon értékek, amelyeket ők képviselnek. Most viszont tudatosan csináltak egy férfi antológiát (elismerve férfi partikularitásukat) válaszként a megjelent női antológiákra, és járnak körül egy alapvetően férfi témát. Nem sorrendben olvasom a sztorikat és nem folyton, irodalmi értelemben eddig nekem a Ferdinandy György a csúcs..., és jót röhögtem a Ficskun, kíváncsian olvasom a többit..."
